Az év egyik nagy meglepetése és egyben legfurcsább jelensége a folyton japán noh színházi maszkokban rohangászó tagokból álló FACT nevű banda, akik még '99-ben indultak, eredetileg korrekt, hol dallamos, hol durvulósabb hardcore-t játszva (hogy ebben a korszakban mit csináltak, abba itt lehet belefigyelni), de igazából az underground színtéren kívül a fene sem hallott róluk egészen idén tavaszig. Ekkor azonban valaki mögéjük rakott egy rakat pénzt, kihoztak egy nagylemezt és még nyár közepén is bőven tartó, ritka intenzív promózásba kezdtek, velük volt tele kb. minden Japánban, de láthatólag elhatározták, hogy ők most biza nem csak otthon, hanem nemzetközileg is nagyon be fognak futni, és Európában és Amerikában is koncerteztek és kihozták az albumot.
A lemez maga viszont nem lett egy nagy dobás, viszik rajta tovább a régi vonalat, némileg populárisabb verzióban (a myspace oldalukon lehet belehallgatni pár számba), viszont a refrének közül jópárat kétségtelenül nagyon eltaláltak, meg azért akad egy-két baromi jó szám rajta. Ezzel együtt nálam egy vállrándítással el lettek volna intézve... ha nem hoztak volna ki egy remixlemezt Nivan Runder Soundrags címen, ami viszont szerintem lazán az év legjobbja a műfajában. Már a közreműködők sora is finoman szólva impozáns (MSTRKRFT, Junkie XL, autoKratz, Space Cowboy, Marc Mac (4 Hero), Feadz, Steve Aoki, Takkyu Ishino (Denki Groove), Boom Boom Satellites, 80kidz, Dexpistols, stb.), zeneileg pedig hibátlan az egész, az összes remixer nagyszerű érzékkel szedte ki az eredeti számokból az eltaláltabb részeket és passzintotta őket a saját stílusához. Két CD-nyi tökéletes party-zene pár furcsa kitérővel, mint a Co3 reggae-be (!) torkolló breakcore szösszenete.
Néznivalónak az eredeti lemez egyik legjobb darabja, plusz a Boom Boom Satellites és a Steve Aoki átértelmezés a remixalbumról.
