Az olyan-rossz-hogy-az-már-jó kategória egyik legragyogóbb példája a késő '90-es egylemezes japán popcsodája, Hinano Yohikawa. Hangja sem igen volt, énekelni sem igen tudott, ellenben ennek ellenére mégis valami egészen tökéletes, ellenállhatatlanul kedves és bugyuta kis valamivé állt össze a zenéje, köszönhetően a Shibuya-kei fénykorát idéző, imádnivalóan tinglitangli daloknak, amiket összepakoltak neki a producerek.
Usagi-chan, Say Good Bye
haato kata no namida (ハート型の涙)
Jitai (事態)
One More Kiss
