Az olyan-rossz-hogy-az-már-jó kategória egyik legragyogóbb példája a késő '90-es egylemezes japán popcsodája, Hinano Yohikawa. Hangja sem igen volt, énekelni sem igen tudott, ellenben ennek ellenére mégis valami egészen tökéletes, ellenállhatatlanul kedves és bugyuta kis valamivé állt össze a zenéje, köszönhetően a Shibuya-kei fénykorát idéző, imádnivalóan tinglitangli daloknak, amiket összepakoltak neki a producerek.

Usagi-chan, Say Good Bye

haato kata no namida (ハート型の涙)

Jitai (事態)

One More Kiss

Címkék: jpop shibuya kei

A bejegyzés trackback címe:

http://ninjabeat.blog.hu/api/trackback/id/tr671936015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.